A Széchenyi Társaság – mint 1988 óta évenként – az idén is megemlékezést tartott gróf Széchenyi István születésnapja alkalmából, amely idén, szeptember 20-án (péntek) 16.30-órakor kezdődött gróf Széchenyi István, Magyar Tudományos Akadémia előtti szobránál. 

A megemlékezés ünnepi műsorában verset mondtak Szántó Boglárka, a Budakeszi Nagy Sándor József Gimnázium tanulója, valamint Szűcs Panna Villő és Berki Júlia a Budakeszi Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium diákjai. A koszorúzás alatt az eddigi hagyományok szerint a Weiner Leó Zeneművészeti Gimnázium fúvószenekara játszott, Bálint Rezső karnagy vezényletével. A koszorúk elhelyezésében a Vitéz Mikecz Kálmán Huszár és Honvéd Hagyományőrző Egyesület tagjai segítettek és álltak díszőrséget a szobornál.

A koszorúzást ünnepi megemlékezés követte a Magyar Tudományos Akadémia Felolvasótermében, ahol az elnök, dr Rubovszky András köszöntője után dr. Velkey Ferenc a debreceni egyetem docense, történész tartott előadást, Nemzeti Casino címmel. 

Az ünnepség a Széchenyi Társaság 2019. évi Díjainak átadásával folytatódott. 

Első kitüntetettünk Prof. Dr. Tóth József, aki 30 éven át a Széchenyi Társaság elnöke volt. Jelenleg, mint a társaság örökös tiszteletbeli elnöke vett részt. Laudációját dr. Rubovszky András elnök mondta el, egyben megköszönte professzor úr, a társaság céljaiért kifejtett munkáját. 

Dr. Bíró László püspök úr betegség miatt sajnos nem tudott jelen lenni az ünnepségen. Laudációját Kőrösiné dr. Merkl Hilda elnökségi tag mondta el, mielőbbi gyógyulást kívánva. 

Csom István nemzetközi sakk nagymestert dr. Cserháti László Gábor alelnök méltatta. 

Fülep Katalin levéltáros laudációját dr. Déry Attila építészmérnök írta. A laudációt Kosinszky Zsuzsa elnökségi tagunk olvasta fel dr. Déry Attila akadályoztatása miatt. 

Józsa Judit kerámiaszobrász, művészttörténészt dr.Körösi Mária elnökségi tag laudálta.            

Péter Pál hajótervező mérnököt, posztumusz Szemereki Zoltán alelnök laudálta.

A kitüntetettek, illetve hozzátartozóik a méltatások után köszönetet mondtak, amelyből néhányat itt olvashatnak.

Az ünnepség a kitüntetettek társaságában az MTA Klubjában egy koccintással zárult.

 

A Széchenyi Társaság Elnöksége 

 

Köszönetek: 

Józsa Judit kerámiaszobrász 

Józsa Judit kerámiaszobrász, művészettörténész:

Köszönőbeszéd a Széchenyi – díj átadása alkalmából

Tisztelt dr. Rubovszky András elnök úr! Tisztelt Hölgyek és Urak!

Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy a mai napon, gróf Széchenyi István születésnapja tiszteletére rendezett ünnepi megemlékezésen Dr. Bíró László püspök úr, Csom István sakk nagymester, Fülep Katalin levéltáros és Péter Pál hajótervező mérnök úrral egyszerre, valamint Prof. Dr. Tóth József személyében, egy olyan ember társaságában vehettem át a Széchenyi díjat, aki 30 éven át volt a Széchenyi Társaság elnöke!

Külön öröm számomra, és a Jóisten gondviselésének érzem, hogy a 24 évvel ezelőtt, 1995-ben, a Gellért Hotel teaszalonjában megrendezett, legelső Budapesti bemutatkozó kiállításomat befogadó dr. Rubovszky András, a Széchenyi Társaság jelenlegi elnöke adta át számomra ezt a kimagasló elismerést. 

Kiemelten köszönöm a munkásságomat értő szemmel és szívvel figyelemmel kísérő Dr. Kőrösi Mária professzor asszonynak, hogy fölterjesztett erre a díjra. Nagy meglepetésként, váratlanul ért a jó hírrel, egy olyan pillanatban, amikor nagy szükségem volt rá. Úgy éreztem, hogy Mária szavain keresztül a Jóisten simogatta meg az arcomat. Külön köszönöm munkásságom átfogó laudációját, a megtisztelő szavait, gondolatait, szeretetteljes méltatását. Hálás köszönetem érte! És természetesen hála és köszönet a Széchenyi Társaság valamennyi tagjának, aki méltónak talált e rangos elismerésre.

Jókai Anna Kossuth-Nagydíjas író, a Nemzet Művésze, 2015 augusztusában, a „Magyar örökség II.” c. kiállításom megnyitó ünnepségén ezt mondta, idézem: „Az igaz művész megpróbál valamit, ami ősi, ami romolhatatlan és múlhatatlan, megpróbál védeni. Ma pedig egy olyan világban élünk, ahol ez a védelem nem mindenkinek fontos. … tartó cölöpöket kell levernünk a földbe, amelyekbe kapaszkodhat az ember, ha sátáni tudatok szabadulnak el a földön. Az igazi művész: cölöpverő. Legyen olyan, mint a levert cölöp, amelyik a sivatagban is mutatja, hogy merre van az oázis…”

Különösen fontosak számomra Jókai Anna erőt adó szavai a mostani történelmi helyzetünkben, amikor az európai jövendő a keresztény értékek és a nemzetek eltörlésével fenyeget. Széchenyi „Honunk szebb lelkű asszonyinak” ajánlotta a Hitel c. nagy művét, mert az ő szavaival „Ti vagytok – azaz mi vagyunk – a polgári erény s nemzetiség védangyalai”. 

A magyar nemzeti művészet elkötelezett híveként, szerény tehetségem és a lehetőségem szerint ígérem, hogy alkotóművészként, művészettörténészként és jó magyar hazafiként, azaz honleányként továbbra is kitartok és kiállok nemzeti erényeink és értékeink mellett, a keresztény magyar kultúra és hit érdekében. 

Köszönöm a szívem közepében lévőknek, és mindazoknak, akik figyelnek a „levert cölöpjeimre’: a barátaimnak, tisztelőimnek, kiállításaim látogatóinak, a galériám baráti körének, a széles nagyközönségnek. Meggyőződésem, hogy minden elismerés, amiben Isten kegyelméből részesülhetek, mindazoknak is elismerés, akik szeretik az alkotásaimat, követik a pályafutásomat, és odafigyelnek arra, amit szeretnék üzenni műveimen keresztül. Hálás szívvel köszönöm, hogy együtt osztozhatok veletek – Önökkel ebben a rangos elismerésben!

A Magyar család c. szobromba vésett üzenettel zárom gondolataimat:

„Hiszek az egy Istenben/Hiszek a hazában/ Hiszek a nemzetben/

Hiszek az összetartozásban/ Hiszek a szeretetben/ Hiszek a családban.”

 

Isten áldja Önöket, Isten áldja nemzetünket! Gloria in excelsis Deo!

A dicsőség az Istené!

 

 

 Péter Corinna (Péter Pál lánya)

 

Tisztelt Elnökség,

Tisztelt Hölgyeim és Uraim,

 

Szeretnénk édesapánk nevében megköszönni a Széchenyi társaság díját. Nagyon nagy megtiszteltetésnek érezzük, hogy átvehettünk egy ilyen díjat, nagyon meghatódtunk.

Amint azt hallották, édesapánk nem olyan régen távozott el tőlünk és nyilván nagyon örültünk volna, ha személyesen lett volna lehetősége átvenni a díjat, és velünk együtt örülne ennek az eseménynek, itt velünk. Én úgy gondolom, hogy egy másik helyről kísér figyelemmel bennünket ezekben a pillanatokban és itt van velünk, köztünk.

Mint lánya, vagy akár a fia, mint a gyermekei, magánemberként hasonlónak ismertük, mint ahogy a Szemereki úr bemutatta, szakmai szempontból.

Mérhetetlenül racionális volt, mindig türelemmel volt irántunk, sokat tanított, nagyon nagy szeretettel. Sokoldalú ember és személyiség volt. Jártas volt a zenében, a történelemben, az irodalomban, nagy érdeklődést mutatott a művészettörténet és a néprajz iránt és abban a pillanatban, mikor kérdéseket tettünk fel neki ezekhez a témakörökhöz kapcsolódóan, lelkesen adta át tudását és igyekezett bevonni bennünket mind abba, amit ismer, amit tud és amely témakörökben otthonosan mozog. Példaértékű volt számunkra az élete, sok mindent köszönhetünk mi is neki.

Fontos volt számára, hogy tudásából átadjon minél többet nekünk és a különböző iskolákban, ahol tanított, is arra törekedett, hogy a szellemisége, a lelkesedése, a tudása átragadjon és átragadhasson a következő generációkra.

Még egyszer köszönöm a kitüntetést és a figyelmüket is. Édesapám cégének, illetve kollegáitól azt kívánom, hogy azt, amit tőle tanultak, folytassák.

Köszönöm.

 

  

Sábitz László hajótervezőmérnök (Péter Pál munkatársa)

 

“Tisztelt Elnökség, Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Péter Pál Lehel egy idézetet rovásírással kinyomtatott, bekereteztetett, és kifüggesztette az irodában az ajtó mellé, hogy aki hozzánk belép, először ezt lássa. Az idézet pedig – Garay Jánostól – így szól:

 

<<Csak törpe nép felejthet ős nagyságot,

Csak elfajult kor hős elődöket,

A lelkes eljár ősei sírlakához,

S gyújt régi fénynél új szövétneket.>>

 

Péter Pál Lehel ezt a szemléletet valósította meg életében és munkájában, ezt a szellemet adta át nekünk, a munkatársainak, és mi ebben a szellemben visszük tovább az ő örökségét.

 

Köszönjük az ő elismerését!”