Vitaindító:
Frenyó Zoltán, filozófus;
Jávor Béla, jogász;
Ugron Gáspár Gábor, a Rákóczi Szövetség alelnöke
Moderátor:
Elmer István, író-újságíró
A vitapartnerek a civil társadalom, a civil szervezetek működésének értelmezéséről fejtik ki nézeteiket.
Napjainkban sok szó esik a civil társadalomról, a civil – vagy annak látszó – szervezetek múködéséről a mai magyar valóság körülményei között – nem egy esetben kritikai éllel. Ezek a kifejezések és a hozzájuk kötődő fogalmak – civilizáció, civilitas, civis – gyakorta elhangzanak a magán- és közbeszédben, de vajon pontosan definiáljuk-e minden alkalommal, mit értünk rajtuk? Melyek azok az attributumok, amelyek általában és egyediségükben meghatározzák az egyes civilizációkat? S még számos kérdés fogalmazható meg.
A civilizáció rendkívül tág fogalomkört ölel fel. Rotterdami Erasmus 1530-ban megjelent művében viselkedési jólneveltséggel értelemben fordul elő. Augustinus -Szent Ágoston „De civitate Dei” című munkájában a „civitate” Isten városát, más fordításban Isten országát jelenti. A civilizációt gyakran a társadalom szinonimájaként használták, beleértve annak anyagi, szellemi és erkölcsi kultúráját. A tizenkilencedik századtól kezdve az anyagi-gazdasági fejlődéssel együtt járó polgárosodást értették rajta. S mindannyian ismerjük a különféle civilizációk megnevezését a történelemben, többek között a mezopotámiai, egyiptomi, indiai, bizánci illetve szűkebb témánkat tekintve a nyugati civilizáció.
Az érdekesnek ígérkező beszélgetésben a „civilizált civilek” olykor erősítve egymás nézeteit, máskor külön álláspontra helyezkedve, egymással ütköztetve azokat, vitatják meg a civil társadalom és a civil szervezetek fogalmához kapcsolódó elvi és gyakorlati meggondolásokat. A meghívott pódiumvendégek személye biztosíték az élvezetes és tanulságos szellemi utazáshoz.
Elmer István, író-újságíró
A vita rövid összefoglalása és értékelése
Civilek – értékek képviselői
Az Eszmesúrlódások sorozatcímet viselő beszélgetésen első alkalommal (március 28.) a civil társadalom, civil társaságok vagy magukat civileknek álcázott közösségek eredetéről és mai életünkben kívánatos – vagy nem kívánatos – feladatairól esett szó a Loyola Caféban (jezsuiták Párbeszéd Háza). A három meghívott előadó (Frenyó Zoltán filozófus, Jávor Béla és Ugron Gáspár jogász, a beszélgetést Elmer István vezette) áttekintést adott a civil fogalmának történelmi előzményeiről.
A civil társadalom a magánélet, a család és a hatalom, a politika között helyezkedik el, egészségesnek tekinthető társadalmakban összekapcsolva azokat. A civil kezdeményezéseket az önkéntesség és a spontaneitás jellemzi. Egy újabb kori megfogalmazás szerint (Seeligman, 1997): „A civil társadalom egységet teremt a magán- és a közhaszon között; az egyéni és a társadalmi törekvések között. Megszünteti vagy legalábbis elsimítja a magánérdek és a közjó ellentétét.”
Ez természetesen az ideális állapotra vonatkozik, amelyre törekedni lehet – és kell. Ugyanakkor a résztvevők – az előadók és a beszélgetésbe bekapcsolódó mintegy negyven főnyi közönség – megnyilatkozásaiból az derült ki, a civil közösségek, elsősorban a mai magyar tapasztalatokra hagyatkozva, olykor határozott politikai vagy a „civilségtől” távol eső célok érdekében munkálkodnak.
Abban mindenesetre konszenzus alakult ki, hogy a civil társadalom, a kormányzattól vagy az államtól független szerveződések együttese, valamint „számottevő szereppel bír a demokrácia stabilitása érdekében”. A hozzászólásokból az is kirajzolódott, hogy a civil társaságok feladata a nagyobb közösség (nemzet, haza, kereszténység) egyetemes értékeinek, normáinak megjelenítése és képviselete. Amennyiben nem felelnek meg ennek, akár retrográd szerepükről is beszélhetünk.